|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 13 találat | lapozás: 1-13 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Pápay Zoltán 1990. október 23.Varga Gábor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének alelnöke e vele készült beszélgetésben beszámolt az RMDSZ Bihar megyei helyzetéről. Kezdetben volt a nagy nekibuzdulás korszaka, amikor mindenki azt hitte, hogy rövidesen megoldódnak a problémák. Hatalmas tömegszervezet jött létre, az RMDSZ-nek Bihar megyében 51 843 nyilvántartott tagja van. Náluk még márciusban sem érződött megtorpanás. Becsületére váljon a Bihar megyei románságnak, a megyében nem volt semmilyen etnikai összetűzés. Egy hónappal a véres marosvásárhelyi események után az RMDSZ Bihar megyei szervezete vállalhatta az RMDSZ első országos kongresszusának megszervezését, ez kitűnően sikerült. Májusig tartott a megyében az RMDSZ felfelé ívelő korszaka. Azután jöttek a nyári szabadságolások, az utazások, a lelkesedés alábbhagyott. Most megint egy felfelé ívelő korszak kezdődik a megyei RMDSZ életében, székházakat szereznek be. Problémát jelent, hogy sok feladatra nem tudtak megfelelő embert állítani. A jogászok általában távol maradtak a szervezettől. Sok ember nem vállalja a munkát. Lényegében Varga Gábor néhányadmagával végzi naponta este tízig a munkát. Megcsinálták a körzetesítést is, a nagyváradi 18 933 RMDSZ-tagot tíz körzetre osztották. A Bihar megyei RMDSZ okt. 20-án küldöttértekezletet tartott, tisztújítás volt. Ennek eredménye: az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke Nagy Béla, ügyvezető alelnöke Pápay Pápay Zoltán, politikai alelnöke Varga Gábor, szervezési alelnöke Jakabffy László, titkára Orbán Mihály. /Barabás Zoltán: Beszélgetés Varga Gábor úrral, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének alelnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./ Varga Gábor a szervezet mindenese, lelke, szervezője.1991. október 19.Okt. 19-én tartotta Nagyváradon a Bihar megyei RMDSZ szervezet küldöttgyűlését. Megnyitó beszédében Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke óva intett a széthúzástól, a vádaskodástól, azonban szavai hiába hangzottak el. Nagy Béla eddigi elnök szept. 14-i lemondása, majd az általa közzétett Nyílt levél csak fokozta a vitákat. Hosszúra nyúlt vitatkozás után a megjelentek Varga Gábort választották az RMDSZ megyei elnökének, politikai alelnök Pápay Zoltán lett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./1993. május 29.Máj. 29-én tartották meg Nagyváradon az RMDSZ Bihar megyei küldöttgyűlését. Nagy F. István kifogásolta, hogy az RMDSZ túl kevés figyelmet szentel a tanügyi kérdéseknek. A titkárság helyét ügyvezető elnökség veszi át, amely fizetett alkalmazottakból áll. Nagy Béla, aki korábban elnök volt, gúnyosan beszélt a szervezetről, szerinte az RMDSZ hajója süllyedőben van. Az elnök tisztre elsöprő többséggel újraválasztották Varga Gábort, politikai alelnök az előzetesen leköszönt Pápay Zoltán helyett Kopacz Géza lett. /Králik Lóránt: Bihar példát mutatott. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 1./1997. február 28.Márc. 1-jén megtartotta alakuló ülését a Bihar megyei RMDSZ választmánya. A testület titkos szavazással a következő vezetőséget választotta meg: elnök - Pápay Zoltán, alelnök - Makai B. András, titkár - Mózes Pál. Varga Gábor megyei RMDSZ-elnök javaslatára a testület Pintér Istvánt választotta meg a megyei szervezet ügyvezető elnökévé. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 5., 980. sz./1998. október 1.Tőkés László püspök elleni támadások késztették az aláírókat arra, hogy állásfoglalásukban kiálljanak a püspök mellett, mert önzetlen munkája, megalkuvás nélküli küzdelme nélkülözhetetlen a romániai magyarság önazonosságának védelme, a magyar történelmi egyházak ökumenikus együttműködése terén. Az aláírók dr. Csapó I. József szenátor, Szilágyi Zsolt képviselő, Pintér István, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke és Pápay Zoltán, az RMDSZ Bihar megyei választmányának elnöke. /Állásfoglalás. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 1./1998. október 21.Pápay Zoltán, az RMDSZ Bihar megyei választmányi elnöke ismertette a kétszázezres Bihar megyei magyarság helyzetét, amelyből kitűnt, hogy másodrendű állampolgárnak számítanak. A kisebbségi jogfosztottságot jelzik a következő adatok. A helyi közigazgatásban csupán néhány helyen használhatják anyanyelvüket, Nagyvárad több mint 30 %-át kitevő magyarok nem használhatják anyanyelvüket. A megyeszékhely közigazgatási intézményeiben csupán 5 % alatti magyar nemzetiségű dolgozik, közülük vezető beosztásban 10 % van. Nagyváradon a közigazgatási intézményeken nincs magyar nyelvű felirat, még a magyar színházon sincs. A helyi hatóságok határozatai nem jelennek meg magyar nyelven. Magyarul írott beadványt nem vesznek át. A nagyváradi és a Megyei Tanács ülésein a tanácsosok nem beszélhetnek magyarul. Van olyan állami vállalat, ahol írásban tiltották meg az alkalmazottaknak a magyar nyelv használatát. Bihar megyében az oktatási intézmények 6,9 %-a magyar tannyelvű, a továbbképzési intézményeknek pedig csak 0,4 %-a. Jogsérelemnek minősül, hogy leváltották Érmihályfalván a magyar igazgatókat. Nagyváradon egyetlen magyar nyelvű állami középiskola működik. A bíróságon nem használható a magyar nyelv, a perrendtartás román nyelven folyik, holott a kisebbségi nyelvek európai chartája ennek rendezésére irányelvet ad. /Szeghalmi Őrs: A Bihar megyei magyarság helyzete. Leszázalékolt kisebbség. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 21./1999. szeptember 14.Szeptember 2-án megalakult Kolozsvárott az RMDSZ Nemzetépítő Platformja (NÉP), egyelőre Beszterce-Naszód, Bihar, Kolozs és Maros megyei RMDSZ-tagok részvételével. A platform ideiglenes vezetését Vekov Károly (elnök), Izsák Balázs és Pápay Zoltán (alelnökök) látja el. Dokumentumaikat a szeptember 18-án esedékes ülésen terjesztik a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé. A sajtónak előzőleg eljuttatták a platform zászlóbontó szándéknyilatkozatát, programtervezetét, valamint Vekov Károlynak A tanügyi törvények című terjedelmes elemzését az érvényben lévő, a magyar nyelvű oktatást és önálló intézményépítést korlátozó, a jelenlegi RMDSZ-vezetés hathatós közreműködésével megszületett jogszabályokról. A Romániai Magyar Szó szeptember 8-ai számában támadás jelent meg a születőben lévő kezdeményezés ellen, Fey László tollából. A Nemzeti Platform szándéknyilatkozatában kifejtette, hogy elégedetlen a tíz év mérlegével, a koalíciós kormányzati időszak eredményeivel és az RMDSZ teljesítményével is. Megmaradásunkat és ittmaradásunkat őseink földjén csak akkor látjuk biztosítottnak, ha változtatunk eddigi politikánkon - olvasható. A platform az RMDSZ programjának megfelelően a nemzeti érdekek egyértelmű megjelenítését és érvényesítését tartja elsőrendű feladatának. A platform a kereszténydemokrácia elveire és értékeire épül, mintegy jelezve: az RMDSZ-ben jelenleg nincs hiteles megjelenítője ennek az értékrendnek és politikai irányzatnak, hiszen a Hajdú Gábor, Nagy Benedek, Bárányi Ferenc stb. nevével fémjelzett Romániai Magyar Kereszténydemokrata Pártnak sikerült mára a láthatatlanságig belesimulni a balkáni tájba. /Zászlóbontás a nemzeti oldalon. Újabb platform az RMDSZ-ben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 14./2005. szeptember 23.Nagyváradon bemutatták Pápay Zoltán vállalkozó Sikerre, magyar! című könyvét. Barabás Zoltán köszöntötte az elsőkötetes szerzőt, megjegyezve, hogy Erdélyben a vállalkozás műfajában még senki nem tett kísérletet ilyen összefoglalásra. Tőkés László püspök arról szólt, hogy csak akkor állhatunk talpra, ha munkánk eredményessé, sikeressé válik. /Tóth Hajnal: Hogyan legyünk sikeresek? = Partiumi Közlöny (Nagyvárad), szept. 23., 9. sz./2007. április 2.A hegyközújlaki Partiumi Népfőiskola tíz éve működik. Legutóbb március 30-án tartottak előadást neves irodalmárok és történészek. A szépszámú közönséget a házigazda, Orbán Zoltán református lelkipásztor köszöntötte. Elsőként Raffay Ernő budapesti történész beszélt a két világháború közötti időszakról. Kiemelte: sokszor elhallgatnak dolgokat, az is előfordul hogy teljesen másképpen állítják be a történteket, mint ahogyan azok végbementek. Medvigy Endre budapesti irodalomtörténész Nyírő József életéről és munkásságáról beszélt. A „székelység írója” az emigrációban sem feledkezett el népéről, külhonban is folyton azért küzdött, hogy felhívja a nemzetközi figyelmet a trianoni döntés igazságtalanságára. Azzal próbálta megvilágítani az igazságot, hogy regényeit azokra a tényekre építette, amelyeket mélyen elhallgattak vagy megmásítottak. Az én népem, Mádéfalvi veszedelem és a Néma küzdelem című regényei fénylő pontjai a magyar irodalomnak. Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Collegium ügyvezető elnöke arra figyelmeztetett, hogy a versenyképesség érdekében a népfőiskoláknak mint civil szervezeteknek lépést kell tartani a technikai fejlődéssel. A magyarok őstörténetéről Pápay Zoltán, nagyváradi vállalkozó tartott előadást. /Borsi Balázs: Tízéves a hegyközújlaki Partiumi Népfőiskola. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 2./2013. június 10.Szembesülnünk kell múltunk nehéz pillanataivalKettős könyvbemutatónak adott otthont péntek délután a nagyváradi Góbé Csárda. Gábor Ferenc köröstárkányi író (a Reggeli Újság állandó, megbecsült szerzője) magánkiadásában megjelent két kötetét – Egy falu, melynek nem látni mását. Köröstárkány monográfiája és Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja – dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár ismertette. Az eseményre a Fekete-Körös völgyi településről a szerző barátai, rokonai is eljöttek. Mint elhangzott, utóbbiak anyagi hozzájárulása révén sikerült kiadni e két, tanulságul szolgáló, a ma és a jövő emberének szóló kötetet. Bevezetőként Lajter Márkó középiskolás diák (a család rokona) József Attila Nem, nem, soha! című versét szavalt el, majd házigazdaként a csárda tulajdonosa, Pápay Zoltán köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve, mennyire megmozgatja az olvasó szívét e két, lebilincselő stílusban íródott, hiánypótló és hiteles könyv. „Minden könyv megjelenése örömmel tölt el bennünket. Ma már ritka a magánkiadásban megjelent kötet” – fogalmazott Fleisz János, majd mélyrehatóan elemezte az írásokat, amelyek szerinte túlmutatnak a történelmi tudományon, és mint az első könyv címe is utal rá, általános monográfiát tarthatunk a kezünkben. Maga a szerző is vallja, hogy írása inkább szubjektív, saját szemszögből látott, részben általa megélt történések, részben idősebb emberektől hallott és lejegyzett helyszíni korrajz. Az első könyvből megismerheti az olvasó Köröstárkány gazdaságát, geopolitikai helyzetét, kultúráját, de képet kap az 1919. április 19–21. közötti vérengzésről is, amikor a viszonylag kis faluban 91 embert mészároltak le a románok gyerekektől öregekig. Fleisz János példaként hozta fel, hogy a második világháborúban ehhez képest fele ennyi, pontosan 54 áldozata volt Köröstárkánynak. Arra is kitért, hogy mindehhez a román történetírás másképpen viszonyul. „Ha megpróbáljuk elfeledtetni mindezt, a múltunk lesz szegényebb” – figyelmeztetett a történész, rámutatva, hogy a könyv szembesít minket múltunk nehéz pillanataival. Az Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja című kötet a szerző nagyapjának történelmi visszaemlékezése révén a személyes múltat tükrözi, felelevenítve a letűnt korszakokat. Fleisz János hangsúlyozta, hogy még sok hasonló írásra lenne szükség, hogy hiteles képet kapjunk múltunkról, és kötelességünknek tartja e forrásokat, ismereteket feltárni, közkinccsé tenni, hogy azok ne vesszenek el, „ne maradjanak a padláson.” A szerző megköszönte a támogatást, a kötetek kiadására való ösztönzést, hiszen állítása szerint már tizenöt éve, a köröstárkányi emlékmű készítésekor megszületett e két könyv alapja, az áldozatok hozzátartozóinak emlékeiből összeállított írásait pedig 2006-ban a Reggeli Újság folytatásokban le is közölte. Az irodalmi találkozó a szerző dedikálásával zárult. A könyvek a nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesboltban, egyenként 25 lejért megvásárolhatók. Sükösd T. Krisztina Reggeli Újság (Nagyvárad) 2013. július 16.Az űrlap aljaNépművelő írás a magyar örökség rögzítésére Mintegy félszáz érdeklődő látogatott el pénteken délután a nagyváradi Góbé csárdába, ahol Pápay Zoltán legújabb, Egymásért című kötetét mutatták be. A szerző egyik legfontosabb célja: harcolni a nyelv tisztaságáért, az idegen ráhatások kiküszöböléséért – mondta el a kötetet méltató Sándor Lajos református lelkipásztor. „Szilárd pontokat talál és ad – ha tetszik, a kezünkbe vagy a lábunk alá –, melyekkel újraépíthetjük ősi örökségünk, és visszaszerzett, megerősödött önbizalommal, büszkén nézhetünk a világ szemébe” – fogalmazott Sándor Lajos. A könyv keretét a Gazda és a Vendég beszélgetése adja, tartalmában pedig nyelvi, történelmi, kulturális és technikai szempontból vizsgálja azt az örökséget, amelyet a magyarság a világ számára nyújtott. Nyelvi szempontból visszavezeti a magyart szinte az emberré válás kezdetéig, az első kimondott szóig. Történelmi áttekintése a nagy magyar királyokat veszi sorra, kiknek oly sokat köszönhet, s akiknek oly keveset adott Európa. A könyvben külön fejezet foglalkozik emellett a székelység történelmével, s a szerző lajstromba veszi a kultúra nagyjait, a hungarikumokat és a magyar találmányok sokaságát is. „A könyv minden oldala sugallja, hogy vissza kell térnünk a ma divatos én-központú világból a mi- vagy a másért-központúságra, amit a cím is sugall. Egymásért élni, tenni az Isten-adta és –gyakorolta, csupa nagybetűs szeretetben” – hangsúlyozta a lelkész. „Ha valahol valaki konfliktusba keveredik, azt kell megnézni, honnan jön, mert az ősi örökség meghatározza mindenkinek az útját az életben” – fogalmazott Pápay Zoltán, aki elmondta, hogy műfajilag leginkább népművelő kategóriába sorolja kötetét, melyet igyekezett röviden és tartalmasan megírni, úgy, hogy az forgatható olvasmány legyen a mai rohanó világ olvasói számára is. A szerző beszélt indíttatásáról, iskolás és egyetemi éveiről, melyekben fontos szerepet játszott anyanyelve ápolása. Beszéde végén pedig kifejtette: ha a közösség megtalálja a módját, hogy visszatérjen természetes hagyományaihoz, akkor még van remény a magyarság számára a mai világban. A könyvbemutatón meglepetés-vendégként fellépett Kriszta Réka Piroska is, aki a Honfoglalás című filmből ismert Kell még egy szó című dalt adta elő. Az esemény dedikálással zárult. Sz. G. T. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. június 6.Jubilált a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés(reflexiók) Az Erdélyi Múzeum Egyesület szervezésében a Kultúrpalota nagytermében került sor május 29- én a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 70 éves jubileumi ünnepségére. A zsúfolásig megtelt teremben az egyetem nyugdíjas és jelenben is aktív oktatói mellett nagy számban voltak jelen a magyar diákság tagjai is. Az ünnepség szép volt és felemelő, ugyanakkor tükrözte azt a következetes küzdelmet, amelyet nemcsak a jelenben, hanem a múltban is – változó erősségű ellenszélben, de mindenkor – folytatni kellett az eredetileg kizáróan magyar tannyelvű oktatási intézmény meg- és fennmaradásáért. A példaszerű előadások közül kiemelném Szabó Béla és Szilágyi Tibor professzorok munkáját, amely tényszerű adatbőséggel bizonyította a magyar nyelvű oktatás létéért folytatott küzdelem energiapusztító nehézségeit. Itt óhatatlanul eszembe ötlenek néhai Sütő András barátom megállapításai: "Mennyivel több, gyümölcsözőbb szakmai eredmény születne itt Erdélyben, ha nem kellene az energiánk jelentős részét a nemzeti és anyanyelvi megmaradásunk védelmére fordítani". A háromórás megemlékezést – elsősorban a jelen levő fiatal orvosgenerációra való tekintettel – szeretném néhány gondolattal kiegészíteni. Az akkor még kizárólag magyar tannyelvű intézetet az ötvenes-hatvanas évek Romániájának vezető orvosegyetemei között emlegették. Hírnevét nemcsak az oktatás magas színvonala, hanem a végzettek etikai tartása, kiváló gyakorlati tudása biztosította (jelenleg, sajnos, csak a második kategóriába van besorolva). Az egykori, nemzetközi szinten is elismert és értékelt – mondhatnám világhírű – professzorai közül, akiknek jó részét nekem is alkalmam volt hallgatni, csak néhányat említenék (a teljesség igénye nélkül): Haranghy László, Gyergyai Ferenc (kórbonctan), Obál Ferenc, Szabó István, Módy Jenő (kórélettan, biokémia), Maros Tibor, Szentpétery József (anatómia), Miskolczy Dezső és tanítványai, Környei István, Csíky Kálmán (ideg-, elmegyógyászat), a Haynal-iskola képviselői, Dóczy Pál, Horváth Endre, Kelemen László, Málnássy Géza professzorok (belgyógyászat, infektológia), a Mátyás Mátyás vezette sebésztanárok: Pápay Zoltán, Naftali Zoltán, Csizér Zoltán, Szombathelyi László, Darkó Zsigmond, Péterffy Pál illetve az urológus Kótay Pál és a számos újítást bevezető Száva János ortopédprofesszor mellett a gyermekgyógyász kiválóságok, Puskás György, Szentkirályi István, Csidey József, Heinrich Mihály egykori oktatók nevét kell megemlítenünk. A bőrgyógyászatban Újváry Imre és Nüszl László hagyott maradandó emléket. A világhírű Putnoky Gyula-tanítványok: László János, Szentkirályi Éva és a még közöttünk lévő Fazekas Béla és Péter Mihály professzorok egészítenék ki azt a névsort, amelynek alapján az erdélyi Cambridge elnevezést érdemelte ki egyetemi városunk (Obál Ferenc). Az 1970-es évektől kezdődő hanyatlást és az ennek keretében zajló küzdelmeket a bemutatott beszámolók részletesen ismertették, legteljesebben talán a gyógyszerészeti kar történetét kitűnően bemutató Gyéresi Árpád professzor. A jubileumi ülésszakon mindössze néhány szó hangzott el az oktatás-kutatás kettősségének az összefonódásáról. Korányi Sándor mondta, hogy nem létezik oktatás kutatás nélkül, és ez fordítva is igaz. Fontosnak vélem megemlíteni, hogy a vásárhelyi orvosi egyetem magyar oktatói három akadémikussal is büszkélkedhetnek, míg a Román Tudományos Akadémiának egyetlen marosvásárhelyi román orvos tagja sincs. (A román Orvosi Akadémia nem azonos a Román Tudományos Akadémiával!) Az eredményes ösztöndíjprogramról sem esett szó. Holott a Vizi E. Szilveszter és Somogyi Péter akadémikusok szervezésében megvalósult tanulmányutak keretében a budapesti KOKI-ban több mint száz, az Oxfordi Kutatóintézetben több mint egy tucat fiatal oktató részesült hosszabb idejű továbbképzésben. Ők alkotják a jelenlegi magyar oktatói gárda gerincét. Emellett még számos tanulmányútra, továbbképzésre is sor került jórészt egyéni kapcsolatoknak vagy pályázatoknak köszönhetően. A marosvásárhelyi tudományos diákszakkörök rangját jelzi az a tény, hogy a Tudományos Diákköri Konferenciát olyan nemzetközi hírű tudósok tisztelték meg vásárhelyi jelenlétükkel és előadásaikkal, mint Klein György (Svédország), Kúnos György (USA), Somogyi Péter (Egyesült Királyság), Szentgyörgyi Andrew (USA), Módy István (USA), Vizi E. Szilveszter és Freund Tamás (Magyarország). Személyiségük és előadásaik önbizalmat és energiát sugalltak fiataljainknak. A megemlékezésen a diákságot képviselő Tubák Nimród ötödéves hallgató és a fiatal oktatónemzedéket képviselő Mezey Tibor foglalták össze kitűnően a jövő feladatait. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem jubileumi megemlékezése is meg kell erősítsen bennünket abban a hitünkben, hogy érdemes és szükséges tovább küzdeni kitűzött céljainkért. Dr. Brassai Zoltán professor emeritus, az MTA külső tagja Népújság (Marosvásárhely) 2017. november 18.Magunkról szóló kötet bemutatójaPápay Zoltán Magunkról című könyvének bemutatója zajlott péntek este a nagyváradi Góbé csárdában. A szerző elbeszélgetett a jelenlévőkkel, majd dedikálta az ingyenes kötetet. A könyvbemutató egy kissé másként alakult, mint ahogy tervezték, ugyanis Kovács Zoltán, akinek be kellett volna mutatnia a kötetet, betegség miatt távol maradt, így Pápay Zoltán olvasta fel szavait. Mint elhangzott, a negyedik kötet témája ugyanaz, mint az előzőeké, a magyar történelem és erkölcsiség bemutatása. Amint a kötet címe is jelzi, büszkék kell lennünk magyarságunkra és arra, hogy Nagyváradon van szerencsénk élni – olvasta Pápay Zoltán – hiszen csodálatos, hogy ilyen nagy tudású püspökeink és szent királyaink voltak, akik a nemzet boldogságát tartották szem előtt. Sajnos nem kirívó az a példa, mely a könyv elején szerepel, s melyből kitűnik az a hozzáállás, mely szerint az erdélyiek, partiumiak „románoknak” vannak tekintve a határon túl. Vendég és gazda Az utóbbi évtizedekben a manipuláltság szintje elérte a maximumot, ez betudható a tévéknek és számítógépeknek, ahol mindenki kifejteti – akár aberrált – véleményét, s mindig akad, aki vevő az ilyesmire – hangzott el. Fontos hagyományaink megőrzése, egészséges múltismeret nélkül nincs sem jelen, sem jövendő. Célunk a megmaradás, s ezt összetartással, jó példával, őseink cselekedetinek megismerésével érhetjük el. Később Pápay Zoltán mondta el: műszaki előélete okán eddig sem tudta meghaladni a kétszáz oldalt, s most sem lépte túl, a kétszáz oldalból hatvan „általános erkölcsi prédikáció” a vendég és a gazda beszélgetése formájában, a többi pedig a váradi püspökség története, melyhez többek között Bunyitay Vincze kötetei szolgáltak alapul. Erkölcsi értékrend A kötet első részében közelmúltunkról, nyelvünkről, népi hagyatékainkról szó esik szó, a második rész során pedig a püspökség első századairól, a protestantizmus megjelenéséről hazánkban, s az elkövetkező évszázadokról, egészen a XX. századig. S hogy miért eddig? Amint Pápay Zoltán elmondta, Trianon miatt nem tud fájdalom nélkül foglalkozni a XX. századdal, így számára a kiegyezéssel véget ér a történet. Zárógondolatként a szerző arról ír: a Hunor-Magyar testvérpár szeretet alapú erkölcsi értékrendje szöges ellentétben áll a bibliai Káin-Ábel, illetve Romulus és Remus testvérek irigységre, gyűlölködésre alapozó szemléletével. Egyúttal a hitbéli formalizmus és kiürülés veszélyeire is figyelmeztet, mint írja, „ami keresztény ember számára kötelező, az az Úrral való közvetlen kapcsolat!” Saját történelmünket Mint elhangzott, a kötet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület támogatásával jelent meg, az egyházkerület nyomdájában, a borítót kisebbik lánya, a tördelést a nagyobbik lánya, a reklámoldal szerkesztését a fia vállalta el. Jó néhány ezer példányban tervezi megjelentetését, de nem egyszerre, hanem úgy, hogy ha elfogy, majd újakat nyomtat ki. Végül kihangsúlyozta: semmit olyat nem jelentetett meg, amit tudósok ne támasztottak volna alá. Nem az a dolgunk, hogy cáfoljuk a dák-római folytonosságot, hanem az, hogy saját házunk táján sepregessünk. Tapasztalata az, hogy teljesen nemzethez köthető szakemberek is a finn-ugor teóriát emlegetik – jellemzően nem a saját történelmünket tanuljuk, első sorban ezen kellene változtatni. A könyv nem kerül pénzbe, a bemutató végén a szerző dedikálta is a kötetet a jelenlévőkkel. Neumann Andrea / erdon.ro lapozás: 1-13
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
